2013. január 29., kedd

Fehérboros kagyló spaghettivel (Cozze al Vino bianco)

Sokan félnek a kagylótól, pedig elkészítése igen egyszerű. Egy nagyon egyszerű szabályt kell csak betartanunk, mégpedig azt, hogy tisztítás során egyenként ellenőrizzük mindegyiket és amelyik kagylóhéj nyitva van, dobjuk ki a kukába. Főzés után pedig amelyik nem nyílt ki, azt is dobjuk ki!
Felhasználás előtt egyenként tisztítsuk meg a kagylóhéjakat egy súrolókefével, hogy megszabaduljunk a homoktól és más kagylóhéjra tapadt szennyeződéstől. Egy kés segítségével távolítsuk el a kagylófonalat, majd mossuk át a kagylót több soron, folyó vízben.

Ma feketekagylóból főzök egy előételt fehérboros szószban, mely felidézi az egyik, Cornigliában eltöltött gyönyörű nyári esténket, mikor naplemente után beültünk egy helyi trattoria-ba, ahol egy hatalmas tányérra halmozva hozták ki a feketekagylót pirítóssal. Ízlés szerint ehetjük spagettivel is, jelenleg egy ilyen variációt fogok kipróbálni.

Hozzávalók 2 személyre

- 1 kg feketekagyló megtisztítva
- 2 dl száraz fehérbor
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 db érett paradicsom
- 1 nagy csokor friss petrezselyem
- 1/2 citrom leve
- 5 dkg vaj
- 5 evőkanál olivaolaj
- só, frissen őrölt bors
- spaghetti

Elkészítés

Egy kellően nagy, lehetőleg öntöttvas edényben felolvasztjuk a vajat, megfuttatjuk rajta az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot. Kicsit várunk, hogy a paradicsom összeessen, majd hozzáadjuk a 2dl száraz fehérbort.

A megtisztított, átválogatott feketekagylókat óvatosan belehelyezzük a fehérboros mártásba, majd tetszés szerinti sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük. A kagylót kb. 6-7 percig főzzük lefedett lábosban, közben párszor átrázzuk, hogy a finom szaft jól átjárja.

Közben megfőzzük al-dente -re spaghettinket, és összeaprítjuk a petrezselymet, melyet a kagylóra szórunk, majd jól átforgatjuk az egészet. A tésztát tetszés szerint még a főzőedényben is át lehet forgatni a kagylóval, de tálalhatjuk külön, a tésztára ráhalmozva is.



2012. június 2., szombat

Crostini bivalytejes mozarellával


Olaszországi túrázásaink alkalmával gyakran még hajnalban, napfelkelte előtt indultunk és általában korgó gyomorral érkeztünk be kis eldugott falucskákba. Ha Focacceria-t nem is mindig találtunk, azért egy-egy kávézó mindig akadt, ahol étvágyűzőként megehettünk egy apró pirítóst (olasz nevén Crostini-t). A Crostini általában fehér parasztkenyérből készül és attól függően, hogy a gazdának mi van éppen otthon, szezonális, finomabbnál finomabb feltéttel kapjuk. 

Hétvégén sikerült beszereznünk bivalytejes mozarellát, mely a mozarellák királya! A legtöbbek által ismert síma tehéntejes mozarellával ellentétben, ez finom krémes, intenzív ízvilággal rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy hatalmas nagy, így akár 3-4 személy számára is elegendő. Ugyan jóval drágább, de ha egy jót szeretnénk enni, akkor mindenképp megéri beszerezni. A Crostini-t rengeteg féle képpen elkészíthetjük, így ha nem kapunk bivalymozarellát, akkor legyünk kreatívak, gyakorlatilag bármilyen otthoni hozzávalót (paradicsom, paprika, olajbogyó, spenót, stb.) felhasználhatunk. Csupán arra figyeljünk, hogy ne vigyük túlzásba a feltéteket, mert akkor nem érezzük az egyes elemek igazi ízét. 

Hozzávalók
- fehér parasztkenyér felszeletelve
- bivalymozarella
- fokhagymagerezd
- paradicsom (lehet olajban pácolt szárított is)
- chilli
- ruccola vagy bazsalikom
- extra-szűz olivaolaj
- só, bors

Elkészítés
Fehér parasztkenyeret kb. 1cm vastag szeletekre vágjuk, majd szendvicssütőben pirítósakat készítünk belőle. Amint kész van, fogunk egy gerezd fokhagymát, és jól bedörzsöljük vele az egyik oldalát. Ekkor jön az isteni bivalymozarella, amiből tetszés szerint rakunk a pirítósra, majd kimagozott, felszeletelt chilli darabkákkal megszórjuk, extraszűz olivaolajjal egy kicsit megöntözzük, majd sóval, borssal tetszés szerint ízesítjük. A legvégén ruccolával díszítjük. Kipróbálhatjuk még a paradicsomos-bazsalikomos változatot, vagy szardellásat reszelt citromhéjjal és egy pici lime levével. Mindennek csak kreativitásunk szab határt.


2012. május 26., szombat

Spagetti garnélával (spaghettoni con gamberetti)


A spagetti talán a legismertebb olasz tészta szerte a világon, minket mégis egyből lázba hozott, mikor megpillantottuk a gyönyörű fél méter hosszú paradicsomos spaghettoni al pomodoro-t, mely a spagetti testvére, valamivel vastagabb tőle. Létezik természetesen egészen vékony fajta is, melyet kevesebb ideig kell főzni, az olaszok spaghettini-nek hívják. Mivel a spagetti eltörése szentségtörés lenne, így igencsak nagy méretű fazékra volt szükségünk, hogy fokozatosan beleférjenek az 50 cm-es spagetti szálak.
Hogy még izgalmasabbá tegyük a végeredményt, kétféle színű spagettivel - egy paradicsomtól piros és egy hagyományos sárga tésztával - dolgoztunk, melyet garnélával, pikáns paradicsomos szósszal tálaltunk.


Hozzávalók 2 személyre
- spagetti (ha van, paradicsomos és normál)
- garnéla (kb. 20-25 db)
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 dl fehérbor
- 1 dl paradicsompüré
- 0,5 dl tejszín
- kevés szárított paradicsom rusztikusan felaprítva
- 1/4 citrom leve
- extra szűz olivaolaj
- 1 db szárított chili
- petrezselyem
- só, bors

Elkészítés
Ha két különböző színű illetve ízesítésű spagettiből készítjük, akkor két külön fazékban forrásban lévő sós vízben a csomagoláson található utasítás szerint főzzük. Figyeljünk rá, nehogy túlfőzzük, ezért a legjobb, ha időnként megkóstoljuk. Ha elérte az al-dente állapotot, a tésztát leszűrjük.
Közben egy közepes serpenyőben 2-3 evőkanál extra szűz olivaolajat felforrósítunk és a felaprított fokhagymát és chilit hozzáadjuk, majd miután a fokhagyma egy kis színt kapott, hozzáadjuk a garnélarákokat. Ha nem sikerül friss nyers garnélához hozzájutnunk, akkor megteszi a mélyfagyasztott is, de azt előtte fel kell engedni és meg kell tisztítani.
A garnélával egyidőben beledobjuk a serpenyőbe a felaprított szárított paradicsomot, majd az egészet 1-2 percig pirítjuk, ezután 1 dl fehérborral és 1 dl paradicsompürével felöntjük és pár percig főzzük, közben ízlés szerint sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük. Fél deciliter tejszínnel krémesebbé, sűrűbbé tesszük a szószt. 




Mikor elkészült, 1/4 citrom levét ráfacsarjuk, és már tálalhatunk is! A tésztát vagy összeforgatjuk a garnélás szósszal, vagy villával felcsavart tésztahalmazokat készítünk, mely két féle színű tészta esetén érvényesül igazán, majd óvatosan kevés szósszal meglocsoljuk, garnélákat helyezünk a tetejére.


Buon appetito!

2012. május 20., vasárnap

Pesto készítése házilag (Pesto Alla Genovese)

Aki valaha már vett pestot olasz piacon - mármint azt a kimérős fajtát, amit az árusok egy nagy edényből kanalaznak ki - az tudja, hogy a boltokban kapható üveges pesto még meg sem közelíti a frissen elkészített, tartósítószert nem tartalmazó, intenzív, mégis harmonikus ízvilágot mutató házi-készítésű pestot.



Hozzávalók
  • 2-3 maréknyi bazsalikomlevél (szár nélkül)
  • 1 maréknyi fenyőmag
  • 1 marék frissen reszelt parmezán
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dl extraszűz olivaolaj


Elkészítése

A bazsalikomleveleket alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, majd papírtörlőkendőn megtörölgetjük. Fogunk egy nagyobb méretű lehetőleg gránit mozsarat, beledobjuk a bazsalikomlevelet, rá a marék fenyőmagot, a 2 gerezd felszeletelt fokhagymát, csipet sót és jól megőröljük, közben fokozatosan adagoljuk hozzá az extraszűz olivaolajat. Ha valaki nem akar kézzel őrölni, akkor egy turmixgép is megteszi. Ezután beledobjuk a marék frissen reszelt parmezán sajtot, majd ezzel is alaposan átforgatjuk és még kellő olivaolajat adunk hozzá, hogy krémes szószt kapjunk. Az elkészült pesto azonnal felhasználható, de hűtőben akár 2 hétig is eláll, ha tetejét olivaolaj borítja.


Alapvetően bármilyen tésztához jól felhasználható, de az olaszok leginkább az un. "Trofie" típusú tésztákhoz szeretik, mely kézzel csavarintott, alapvetően tojás nélkül, durumlisztből készül. A Trofie típusú tésztákról és elkészítésük módjáról egy következő blogbejegyzésben lesz szó.



2012. május 19., szombat

Spenótos ravioli

Hozzávalók


Alaptészta 
lásd a Tészta alapreceptek oldalon.


Töltelék
  • 500 g spenót
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 150 g ricotta
  • vaj, só, bors
  • 1/4 szerecsendió

1. Egy kellően nagy lábosban a finomra összekockázott hagymát olivaolajon üvegesre pároljuk majd a végén fokhagymanyomóval belenyomjuk a két gerezd fokhagymát és azt is kicsit megfuttatjuk. A tűzről levéve sóval borssal ízesítjük, majd egy szerecsendió negyedét belereszeljük, jól átkeverjük.

2. Ha sikerül zsenge spenótot beszereznünk, akkor annak nem kell eltávolítani a szárát, viszont ha keménynek találjuk, akkor érdemes attól megszabadulni. Mosás után lecsepegtetjük, és fontos, hogy víz nélkül a megdinsztelt hagymára helyezzük, majd a gáz enyhe fokozatán (1-es fokozat) párolódni hagyjuk. Pár perc után megszórjuk sóval, majd rövidesen az egész spenót összeesik, anélkül, hogy megbarnulna. Jól forgassuk össze a hagymával.



3. A ravioli formába óvatosan beleegyengetjük a kinyújtott tésztát, majd megtöltjük a hagymás-spenótos töltelékkel. Ezután kevés ricottát is rakunk rá.





4. Tálaláskor extra szűz olivaolajjal enyhén megöntözzük, kevés parmezánt reszelünk rá és kevés paradicsomszósszal és bazsalikommal díszítjük.


2012. május 17., csütörtök

Farinata

A csicseriborsó sosem tartozott kedvenc ételeink közé, ezért is szolgált nagy meglepetésünkre olaszországi ligurpartvidéki kirándulásunk alkalmával felfedezett Farinata, mely ugyan rendkívül egyszerű étel, mégis kitűnő ízű és egészséges, ha valaki tudja hogyan kell elkészíteni. A mai hideg téli estén az előmelegített sütő mellett elhatároztuk, hogy felelevenítjük a cinque terre-i gasztronómiai kalandjainkat és kisütünk egy igazi olasz farinata-t, mely csicseriborsólisztből készült lepény. Az alaprecept szerint durvára vágott rozmaringgal, sóval borssal ízesíthetjük, de ha kicsit karakteresebb ízre vágyunk, szórhatunk a tetejére hagymakarikákat és aki szereti, filézett szardellával alakíthatja ki a végső ízt. Cornigliában Alfrédó bácsi szardellás Pizza Napoletana-ja óta imádom a szardellát. Megérte egy teljes üveggel magunkkal hozni.
A farináta eredetileg Genovából származik, de az egész ligúr partvidéken ismert, főként Farinata de ceci néven. Legfontosabb hozzávaló a csicseriborsó liszt, mely csak igen nehezen beszerezhető alapanyag, ezért a legegyszerübb, ha veszünk egy zacskó szemes csicseriborsót, majd azt konyhai robotgéppel két menetben ledaráljuk, közte átszitáljuk, így igen finom lisztet kapunk.




Hozzávalók:
  • 300 g csicseriborsó liszt
  • 650 mg víz
  • 3 evőkanál extra szűz olivaolaj
  • kis marék durvára vágott rozmaring
  • fél hagyma (fehér édes fajta)
  • öt szelet filézett szardella
  • só, frissen őrölt bors ízlés szerint

A lisztet beleöntjük egy nagyobb műanyag tálba, hozzáöntjük a vizet és az olaj felét, jól összekeverjük, sóval és borssal ízesítjük, majd pár percig keverjük, míg kissé fényes színű nem lesz. Ezután lefedve pihentetjük 5-6 órán keresztül. A maradék olajjal átkenünk egy nagyobb átmérőjű kerek pizzasütőformát. Pihentetés után újra összekeverjük a tésztamasszát, majd beleöntjük a sütőformába. Figyeljünk, hogy a tészta egyenletesen elterüljön és kb. 5-8 mm vastagon álljon. Egy fakanál segítségével oszlassuk el a sütőforma szegélyén felhalmozódó olajfoltokat, forgassuk bele őket a tésztába. Ezután szórhatunk rá hagymakarikákat és tetszés szerint szardella filéket. A 190 fokra előmelegített sütőbe tolva kb. 30 perc kell neki, hogy teljesen átsüljön. Ha egy kicsit megbarnult a teteje, akkor már biztosan kész. Miután kihűlt, feldaraboljuk, frissen, melegen tálaljuk. Én még kevés extra szűz olivaolajjal is megszórom.
A farinata nemcsak finom, nagyon egészséges, magas rost és szénhidráttartalmú, viszont nagyon alacsony kalória és zsírtartalmú, vércukorszint stabilizáló hatása miatt cukorbetegek számára különösen ajánlott. Habár nagyon egészséges, azért vigyázzunk, ha még nem kóstoltuk, mert sokan allergiásak a csicseriborsóra! Glutén-mentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Fokozott fehérjetartalmának köszönhetően kiváló húspótló, a vegetariánus indiai konyha egyik alapanyaga. 


Buon Appetito!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...